Dán közmondások és szólások

Utolsó előtti bejegyzésnek a dán mondásokat, kifejezéseket választottam, hogy miért?

A válasz egyszerű: a sok olyan mellett, ami tükörfordítással könnyen felismerhető, van jó néhány ami viszont nem, és többször nem kis fejtörést okoztak számomra, főleg egy pörgősebb ütemű beszélgetés során, viszont azontúl hogy először elgondolkodtattak, volt hogy meg is nevettettek. 🙂

forrás: www.nyest.hu

A sorrendet a leggyakoribbal indítom, aztán így haladunk majd tovább.

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.  – Du skal ikke kaste med sten, når du selv bor i et glas hus. = Nem dobálózz kövekkel, ha te magad egy üvegházban élsz.

Nem ő találta fel a spanyolviaszt. – Han har ikke opfundet den dybe tallerken. = Nem ő találta fel a mélytányért.  vagy Han er ikke den skarpeste kniv i skuffen. = Nem ő a legélesebb kés a fiókban.

Majd ha fagy! (várhatsz rá soha napjáig…) – Når det er to torsdage i en uge.  = Mikor két csütörtök lesz egy héten.

Olyan drága, hogy majdnem a nadrágom is ráfizettem. – Det koster det hvide ud af øjnene. = Ez annyiba kerül, mint a szemünk fehérje.

Ha valami olcsó, arra azt mondják: De koster en bondegård. = Ez annyiba kerül, mint egy parasztház. DE ha valami drága: De koster spisen af en jetjager. = Ez annyiba kerül, mint egy sugárhajtású repülőgép orra.

Az igaz szerelem sosem múlik el. – Gammel kærlighed ruster ikke.  = Az igaz szerelem nem rozsdásodik.

A sötétben minden tehén fekete. – I mørket er alle katte grå. = A sötétben minden macska szürke.

Egy kukkot sem ért. – Han forstår ikke et kvidder. = Nem érti a madárcsicsergést.

És végül a kedvenc szavaim: a byttepenge, ami szó szerint váltópénzt jelent, valójában a visszajáró pénz, a drikkepenge, ami szó szerint italpénzt jelent, másnéven itt ez a borravaló, a sten, ami szó szerint követ jelent, számukra a gyümölcsben lévő magot is definiálja, a slår grass, ami szó szerint úgy fordítódik, hogy leütni a füvet, náluk a fűnyírás és a vasker fingrene, ami annyit tesz mosd meg az ujjaidat, számukra ez a mossál kezet! 🙂

Amíg ti ezeket a sorokat olvassátok, én már közben készülök az utolsó bejegyzésemre, ami nem a legegyszerűbb feladat, mivel 2 évet fogok lezárni az életemből, de igyekszek egy olyan befejezéssel jelentkezni, ami méltó lesz a bloghoz. Már csak 12 nap és újra otthon leszek, már nagyon várom! 🙂