Andersen

Olyan országból jöttem, ahová van visszaút

magyarország

Az eddigi 38 bejegyzésemben mindig arra törekedtem, hogy újat – újabbat mutassak.

Ennek a posztnak is ez a lényege, de mégis kicsit másképp, mint eddig.

Két dolgot szeretnék körbejárni:  először is hogyan hatottak rám más nemzetek idekerült emberei és mit jelentett személy szerint au pair lányként Dániában élni. 

Ami hatalmas hatással volt rám, az főleg a környezetem, és itt most nem kifejezetten a dánokra gondolok vagy a fogadócsaládomra, hanem arra a ca 70 különböző nemzetre, a különböző országokból érkezett emberekre, akik körülvettek az itteni életemben.

  •  Idáig kellett eljönnöm azért, hogy megtudjam a burmai osztálytársam Európában evett vajat először életében, mert náluk odahaza mindez csak a gazdagok kiváltsága. Miközben 2013-at írunk!
  • A guineai Marie, aki ha visszagondolt az Afrikában töltött gyerekkorára sírva fakadt mesélés közben, mert pontosan emlékezett rá, milyen volt éhezni.
  • A másik afrikai osztálytársam, a kongói Regine családját egy éjjel alatt mészárolták le, ő mindezt úgy élte túl 14 évesen, hogy akkoriban bentlakásos iskolába járt és épp ott tartózkodott.
  • Az afganisztáni Kabulból érkezett Ebrahimnak a szeme láttára végezték ki a szüleit. Ez a fiatalember 22 éves, de ha az arcára néztem, 40-nek láttam, a történtek az arcába vésődtek.

Az engem ért hatások, a világ számos pontjáról érkezettek személyes történetei elgondolkoztattak. Sokszor mondjuk, hogy Magyarország ilyen meg olyan, de azért én mégis hálát adok azért, hogy egy olyan országból jöttem, ahová van visszaút. Nekem van választási lehetőségem, nekik nincs.

Én voltam az, aki úgy döntöttem, hogy világot látok és 2 év után hazatérek.

A fele csapatom ilyen “hátrányos” háttérrel rendelkezett, a másik fele rendezettebbel, mint én. Talán éppen ennek a „mixnek” köszönhetően rázódtunk össze és segítettük egymást, valakivel a nyelviskolában, de volt, akikkel iskola falain kívül és ki tudja talán később is.

“Bébicsőszök klubja”

Egyszer, valahol azt olvastam, hogy a félénkebbek nyugodtan menjenek au pairnek, mert az nem annyira „rizikós”, mint másképp nekivágni a nagyvilágnak.

Sokáig foglalkoztatott a gondolat, és azt kell hogy mondjam ez nem igaz!

Ezt egy olyan valaki ejthette ki a száján, aki soha nem próbálta & tapasztalta!

Mindenegyes napot a fogadócsaládnál töltök, nemcsak napközben hanem, valóban a nap 24 órájában! Nincs meg az a lehetőség, hogy a nap végén hazamegyek, becsukom magam mögött a lakásom ajtaját és hagyjon békén mindenki…

Egy au pair számára a nap 24 órájából 24 alkalmazkodás!

Például ha egyedül voltam éjszaka a gyerekekkel, tudták, hogy ha bármi történne, jöhetnek és kopogtathatnak az ajtómon. Vagyis ez állandó készenlétet jelent.  (Egy alkalommal olyan mély álmomból ébresztettek fel, olyan kopogással, hogy szinte biztos voltam benne, a kaszás jött értem)

De mindezeket leszámítva, életem egyik legjobb döntései közé tartozik, hogy neki vágtam.

A tévhitek eloszlatása végett

Volt olyan, aki azt gondolta / mondta hogy eljöttem külföldre cselédnek vagy hogy 27 évesen már nem megy au pairnek az ember lánya!

Örülök neki, hogy ezeket a sorokat csak lazán elengedtem a fülem mellett, ha nem tettem volna, az alábbiakról maradtam volna le:

  1. Felpörgettem az angolomat
  2. Megtanultam dánul a nulláról (szóban és írásban is – ez otthon és a világban is piszkosul ritka nyelv)
  3. Megismertem egy számomra azelőtt teljesen ismeretlen világot (embereket,  kultúrájukat, mindennapjaikat – nem csak mint egy átmeneti turista)
  4. A világ nagyon sok pontjáról lettek barátaim, ismerőseim
  5. Eszméletlen magabiztosságot az, hogy mindezt egyedül vittem véghez
  6. Rájöttem soha nem késő, különösen akkor nem, ha valami olyan, amit nagyon szeretnénk (nekem ez volt az idegen nyelvek iránti igény)
  7. Összességében úgy érzem kinyílt a világ, annak összes lehetőségével
  8. ÉS a legfontosabb, amit kiemelnék: nem tudom vajon hányan érzik azt, amit én most –senkivel nem cserélnék, mert annak örülök, amim van, méghozzá nagyon!

Pár szóban a családról

Egyetlen egy dologgal nem kalkuláltam annak idején, és az nem más, minthogy a gyerekekkel megszeretjük egymást, így talán nehéz lesz az elválás, de azt gondolom ez még mindig a jobbik eset, mintsem pezsgőt bontanának távozásom alkalmából…

Az internetnek köszönhetően ma már nincsenek igazán távolságok.

A legkisebbtől a legnagyobbig, mindegyikük tudja kezelni a Skypeot, így ha beszélni szeretnénk vagy látni egymást, nincs semmi akadálya.

A Budapest – Billund vagy a Billund – Budapest sem egy tétel, repülőjegy szempontjából.

Ki tudja, talán ezért az a hozzáállásom a dologhoz, hogy nem válunk el örökre csak egy időre.

Végezetül, de nem utolsósorban ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a figyelmet, amit az elmúlt 2 évben kapott a blog, kiemelten a szüleimnek és a testvéremnek, hiszen az ő támogatásuk nélkül mindez nem jöhetett volna létre. A családom többi tagjának és a barátaimnak is természetesen, közülük Papp Noéminek különösen, akinek a szerkesztői munkája nélkül nem élvezhettétek volna úgy a soraimat, mint ahogyan tettétek.

Elképesztő érzés hogy az egész blog abból az alap ötletből jött létre, hogy egy örök emlék lesz nekem a Dániában töltött időről, plusz információ a családomnak és a barátaimnak és közben még plusz kétszázan csatlakoztatok hozzá közben, mert érdekelt titeket.

Még egyszer hálás vagyok érte és ne feledjétek, Andersen indult a Goldenblog 2013 versenyén – életmód kategóriában (ahol a külföldön élő magyarok, az ott tartózkodásukról, ottani életükről írnak) abból a célból hogy ki derüljön ki a jók között a legjobb!

Szavazás: 2013.08.01.-től 08.21. éjfélig a goldenblog.hu oldalán. 🙂

Dán közmondások és szólások

Utolsó előtti bejegyzésnek a dán mondásokat, kifejezéseket választottam, hogy miért?

A válasz egyszerű: a sok olyan mellett, ami tükörfordítással könnyen felismerhető, van jó néhány ami viszont nem, és többször nem kis fejtörést okoztak számomra, főleg egy pörgősebb ütemű beszélgetés során, viszont azontúl hogy először elgondolkodtattak, volt hogy meg is nevettettek. 🙂

forrás: www.nyest.hu

forrás: www.nyest.hu

A sorrendet a leggyakoribbal indítom, aztán így haladunk majd tovább.

Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.  – Du skal ikke kaste med sten, når du selv bor i et glas hus. = Nem dobálózz kövekkel, ha te magad egy üvegházban élsz.

Nem ő találta fel a spanyolviaszt. – Han har ikke opfundet den dybe tallerken. = Nem ő találta fel a mélytányért.  vagy Han er ikke den skarpeste kniv i skuffen. = Nem ő a legélesebb kés a fiókban.

Majd ha fagy! (várhatsz rá soha napjáig…) – Når det er to torsdage i en uge.  = Mikor két csütörtök lesz egy héten.

Olyan drága, hogy majdnem a nadrágom is ráfizettem. – Det koster det hvide ud af øjnene. = Ez annyiba kerül, mint a szemünk fehérje.

Ha valami olcsó, arra azt mondják: De koster en bondegård. = Ez annyiba kerül, mint egy parasztház. DE ha valami drága: De koster spisen af en jetjager. = Ez annyiba kerül, mint egy sugárhajtású repülőgép orra.

Az igaz szerelem sosem múlik el. – Gammel kærlighed ruster ikke.  = Az igaz szerelem nem rozsdásodik.

A sötétben minden tehén fekete. – I mørket er alle katte grå. = A sötétben minden macska szürke.

Egy kukkot sem ért. – Han forstår ikke et kvidder. = Nem érti a madárcsicsergést.

És végül a kedvenc szavaim: a byttepenge, ami szó szerint váltópénzt jelent, valójában a visszajáró pénz, a drikkepenge, ami szó szerint italpénzt jelent, másnéven itt ez a borravaló, a sten, ami szó szerint követ jelent, számukra a gyümölcsben lévő magot is definiálja, a slår grass, ami szó szerint úgy fordítódik, hogy leütni a füvet, náluk a fűnyírás és a vasker fingrene, ami annyit tesz mosd meg az ujjaidat, számukra ez a mossál kezet! 🙂

Amíg ti ezeket a sorokat olvassátok, én már közben készülök az utolsó bejegyzésemre, ami nem a legegyszerűbb feladat, mivel 2 évet fogok lezárni az életemből, de igyekszek egy olyan befejezéssel jelentkezni, ami méltó lesz a bloghoz. Már csak 12 nap és újra otthon leszek, már nagyon várom! 🙂

A “mesebeli” dán nyelvvizsga

Ahogy azt ca. egy hete láthattátok Andersen Facebook oldalán, sikeresen befejeztem a dán nyelvtanfolyamomat. 🙂

Miután több magyar is él Dániában és otthon is vannak érdeklődök a nyelv iránt, gondoltam leírom úgy összességében a tapasztalataimat a dán tanulással kapcsolatban, a folyamatáról, a metódusáról, a vizsgáról.

A heti ca. 20 órás képzésnek megvan az előnye, már ha csak az óraszámot nézzük, érződik rajta a hatékonyság.

A jó az hogy mindez heti 3 napra van elosztva mindenkinek, vagyis nem mindennap ültem az iskolapadban, így nem untam meg.

A “szisztémáról” már írtam a Viking beszéddel Dániában bejegyzésemben, de arról nem hogy mennyire életszagú dolgokon keresztül tanulunk. Például a könyveinkben már a kezdetektől benne volt hogyan kell kitölteni egy dán postai utalványt, egy rendőrségi feljelentést (ha ellopták volna pl. a biciklinket), hogyan kell értelmezni a busz és vonatmenetrendeket, hogyan írjunk hirdetést (legyen az kifüggesztve egy kis boltban vagy jelenjen meg egy újságban), önéletrajzot, kísérő levelet hozzá, meghívókat (grill parti, szülinapi, esküvői), panasz levelet, egy egyszerű üzenetet vagy akár egy megrendelést.

Mi is az a 2. vagy 3.?

A nyelvi szintek közül a 2. emelném ki, mert én ezen az úton haladtam végig. (van egy fokkal magasabb is, ez a 3. erről viszont azt érdemes tudni, hogy ez nem a legbeszédcentrikusabb, mivel itt már egy olyan szintekre készítenek fel, ha pl. az ember dánul tanulna tovább valamelyik egyetemen, ezért több az írásbeli feladat)

A szintekkel kapcsolatban június 15-vel új szabályok léptek életbe: a dán állampolgársághoz elegendő lett a 2. szintű nyelvvizsga megléte.

forrás: www.vestegnenssprogcenter.dk

forrás: www.vestegnenssprogcenter.dk

A prøve i dansk 2. írásbeli vizsga 4 fő részből áll (2 szövegértésből, egy hivatalos és egy nem hivatalos formai levél megírásából).

  • A szövegértés 1. feladata az ún. szkennelő típusra hallgat, ahol a cél a pontos információ megtalálása (pl. egy utcajegyzék, ahol az új cím alapján keresve, meg kell találni mi volt a régi, aztán ca 20 db könyv rövid leírása (szerző, cím, kiadás éve, tartalom, kiadó) – melyik könyv játszódik xy szigeten, melyik könyvben hívják a főhőst Agnes asszonynak, melyik könyv játszódik 1864-ben (arra idő nincs, hogy elolvassa az ember az egészet, így tényleg fókuszálni kell a szemünkkel a kulcsszavakra) és egy buszmenetrend, aminél meg kellett találni melyik busz megy xy irányba vagy melyik érinti xy várost, végül az utolsó a negyedik feladatnál a passzív remek gyakorlására adódik lehetőség: adva van 8 hirdetés, amikből itt-ott-amott hiányoznak részek, persze 2-vel több van megadva, mindez összekeverve és nagyban hasonlítanak) Minderre 25 perc van adva.
  • A szövegértés 2. feladata ezzel szemben már 100%-ban a megértésre megy rá. Először csak szavak hiányoznak a történetből, amiket egy 15 szóval teli dobozból tudunk feltölteni, persze plusz itt is van (5). Aztán a következő történetnél már mondatok hiányoznak, itt az a legnehezebb hogy nem elég érteni, tudni kell mit válaszol csípőből erre egy dán. Plusz itt is van (2). És végül egy interjú, aminek a kérdései vannak csak sorrendben, a válaszok összekeverve, ismét plusszal (2). Itt szerintem egy kicsit aránytalanul van megadva a 60 perc minderre, mivel mindenki már előbb kész volt, de legalább többször átlehet nézni.

Idáig szótár nem használható, mindenkinek a földre kellett letennie, nehogy nagy legyen a kísértés… 🙂

Az eddigiek mind úgy vannak felépítve, hogy először könnyebb, majd egyre fokozzák az izgalmakat.

  •  és végül de nem utolsó sorban, mindenki “kedvence”, a két levél írás következett. Nem véletlenül írom, mivel itt megmutatkozik mit tanulunk az első naptól az utolsóig. Számomra mindig kicsit komplikált volt, amikor elhangzott hogy használjuk a fantáziánkat, mert aki ismer, az tudja hogy azzal nincs gond 🙂 viszont a “bomba sztori” kitalálása után jöhetett a nyelvtani hibák keresgélése, majd korrigálása 🙂 és itt az idő sajnos nem mindig a legnagyobb barátunk. 🙁 A prímet a hivatalos formai levél viszi, ez nyom ca. 70%-ban a latban a végső értékelésnél. A másik, a nem hivatalos formai levél megírása,  minden évben a meglepetés erejével hat, mert előre nem lehet tudni, mire kell számítani, maximum lehet gyakorolni rá. Nekem egy éttermi ajánló és egy hirdetés közül kellett választanom, én az utóbbit írtam meg. Itt már használható szótár és minderre 90 perc van adva.

Az írásbeli vizsga ellenőrzése úgy történik, hogy először a saját tanárunk javítja, majd értékeli, ezután a dolgozatokat felküldi Koppenhágába ahol egy ún. censor nézni át. (ez általában az Oktatási Minisztérium egyik kijelölt kollégája)

forrás: www.vestegnenssprogcenter.dk

forrás: www.vestegnenssprogcenter.dk

A prøve i dansk 2. szóbeli vizsga 2 fő részből áll (az első a saját projekt, ami a mindenki maga által választott témát takarja, ez először egy másfél perces monológ, majd mindez átcsap egy három és fél perces interjúba, a második résznél 3 kép közül kell egyet választani, majd elmondani mit látunk a képen (cselekmény, emberek, helyszín, életkorok, nemek), aztán mi a véleményünk a szituációról (például a téma a lottó, adott egy család a képen, akik nyertek a lottón majd a nyereményt egy álomutazásra fordították vagy egy másik, akik új bútorokat és TV-t vettek a pénzből) és végül én mit gondolok erről? (mit tennék ha nyernék a lottón?) mindezek után a párunkkal kell kötetlenül beszélgetni 4 percig, mi mit gondolunk összességében erről, ha pl. adott egy család, akik jelenleg egy lakásban laknak, 3 gyerekkel és nyernek egy millió koronát (az 40 millió forint). A lényeg hogy itt a saját gondolatoknak kell utat törniük, érvelni a pozitívumok és a negatívumok mellett. A tanár aki a vizsgáztató szerepét játssza, ennél a résznél egyfajta mediátor szerepet tölt be, vagyis segíthet ha a beszélgetés “ellaposodna”, például bedobhat olyat, mint mit gondolunk egy nyaraló vásárlásról vagy betenni a pénzt a bankba vagy adakozni a pénzből egy jó cél érdekében.

A siker kulcsa a jó partner

Erre a részre érdemes egy olyan párt választani a csoportból magunk mellé, aki nem csak igen-nemmel válaszol, mivel ezzel befolyásolja mindkettőnk eredményét. Egyedül nehéz egy érdekes lefolyású beszélgetést prezentálni a vizsgáztató és a censor előtt. (ez a személy nem ugyanaz, mint aki az írásbelinél volt, általában egy másik iskolából átküldött tanár)

A csoportomból nem számított egyedi esetnek az hogy valaki családegyesítés céljából érkezett az országba. Mostanáig nem is tudtam miért számított a nyelvvizsga nekik annyit. Kiderült, hogy pl. a szóbeli párom, a Bosznia-Hercegovinából érkezett Zemira, 2011-ben 2 millió forintnak megfelelő összeget kellett elhelyezzen a Danske Bank számláján, egyfajta biztosítékként, mondván “nem fog a dán állam nyakán élni”. Ezt az összeget két részletben kaphatja vissza: az elsőt 2 év után és a dán 2. nyelvvizsga meglétekor, a második felét pedig 4 év itt tartózkodást követően. Természetesen mindez nem kamatozik 🙁

Változások 2013. szeptemberétől

Hogy lássátok a válság itt is felütötte a fejét, már nem fognak saját nyelvkönyvet adni mindenkinek, a kivetítőről kell majd írni mindent, a tanárok közül 10%-ot a múlt héten leépítettek, megnövelik a csoportlétszámokat az eddigi ca. 15 főről ca. 30 főre és valószínűleg a szintenkénti vizsgák díjait is az eddigi ingyenesről önköltségessé teszik. (ez ca egy alkalom 20 000 forint, 5 ilyennel kell kalkulálni)

2014.01.01.-től az  eddigi 3 év ingyenes dán nyelvtanulási lehetőség 1 évre csökken!

Konklúzió

Összességében, hálás vagyok a lehetőségért, hogy anyanyelvi környezetben sajátíthattam el ezt a nyelvet a NULLÁRÓL! A tanárom munkájával maximálisan elégedett vagyok, a segítségével úgy készültem fel a vizsgára, hogy a legjobbak között végeztem, ami általában csak a nyugat-németeknek vagy az izlandiaknak sikerül, mivel ők már otthon az iskolapadban kapnak némi ízelítőt a dán nyelvből. Remélem ezzel emlékezetessé tettem számukra Magyarországot! 🙂

A Dániában még hátralévő napjaimért (17), csak egy kattintás választ el titeket Andersen Facebook oldalán! 🙂

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!